1848 március 15.-e egy átlagos tavaszi esős nap is lehetett volna. De az aznapi események hatására mégis kiemelkedő jelentőségű nap lett. Eme dátum által jelképezett korszaknak köszönhetjük a himnuszunk keletkezését, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest, hivatalos nyelve pedig a latin helyett a magyar lett. Egy óvodásnak – de akár még kisiskolásnak is – mégsem olyan könnyű elmagyarázni, mi is az a forradalom vagy szabadságharc, miért tűzünk kokárdát.
Én még emlékszem arra, mikor 3 évvel ezelőtt úgy jöttek meg az ikrek az oviból, hogy tanultak egy nagyon jó verset, benne van, hogy „a magyarok Istenére esküszünk, esküszünk”. Onnantól folyamatosan mondogatták mindenre, hogy „esküszünk elraktuk”, „esküszöm nem én voltam” este pedig rendrakásnál, mikor egyikük nem akart segíteni, a másik közölte vele hogy sehonnai bitang ember, mert nem pakol. Rengeteget kellett velük beszélgetni, mire helyükre kerültek a dolgok és megértették, hogy nem esküszünk bármire.
A mese itt is sokat segít. Egy kis ovisnak még nem kellenek pontos helyszínek, nevek, események, elég, ha a saját szintjén elmeséled neki az eseményeket.
- Régen nem volt szabad az ország, az itt élő embereknek az osztrák császár parancsolt. Megmondta, milyen nyelven beszélhetnek, milyen törvények szerint éljenek. Sokan éltek nagy szegénységben, mert igazságtalanul bánt az emberekkel
- Pár fiatal – akiket úgy is emlegetnek, hogy a márciusi ifjak – úgy döntött, ideje tenni valamit, hogy szabad országban élhessenek. A feleségeik is támogatták őket, így este nemzeti színű kokárdákat varrtak, amit a fiúk a szívük fölé tűztek a kabátjuk bal oldalára. Egy esős tavaszi reggelen összegyűltek egy kávéházban, itt leírták, mit szeretnének a magyarok. Az egyikük, Petőfi Sándor írt egy verset is, ami nagyon tetszett mindenkinek, így többször is el kellett szavalnia.
- Szerették volna, ha mindenki elolvashatná ezeket a kívánságokat, ezért a szakadó eső ellenére elindultak a nyomdába. Az utcán sokan csatlakoztak hozzájuk, mire megérkeztek, már hatalmas tömeg hömpölygött az utcákon végig és mindenki a magyar nép szabadságát követelte, azt akarták, hogy a császár többet ne uralkodjon rajtuk.
- Mikor a császár megtudta, hogy a magyarok el akarják zavarni őt, katonákat küldött ellenük. A bátor fiúk, férfiak nem hagyták magukat, a lovas huszárok bátran harcoltak a császár seregei ellen. Rájuk emlékezünk március 15.-én
Évek óta a legnagyobb kedvenc márciusi mesénk Vadadi Adrienn Ünnepelj velünk! című könyvéből az Adj király, katonát! történet, amiben a nagycsoportosok megvívják a saját szabadságharcukat a parancsolgató kiscsoportos óvónéni ellen.
Aztán segíthetnek a videók, dalok is.
Meneteléshez, huszárokról:
Huszárokról képeket itt nézegethettek.
Kokráda, zászló és országhatár
Ezek azok a dolgok, amiket otthon is könnyen megvalósíthattok. Kokárdát lehet színezni, mozaikokból, gyűrt papírgalacsinokból, pomponokból elkészíteni, ujjnyomdázni, tenyérlenyomatokból megalkotni, filcanyagból/selyemszalagból varrni,
Zászlókészítés közben beszélgethettek a színek jelentéséről (piros – erő, fehér – hűség, zöld – remény). Zászlót akár 3 krepp papír csíkkal is helyettesíthetitek, az is szépen lobog a szélben vagy jól lehet lengetni menetelés közben. A zászlót (vagy akár az ország határvonalát) kirakhatjátok otthon talált megfelelő színű tárgyakból, játékokból, épülhet legóból / duploból is. Színezőkből sokfélét találhattok, én Piros munkáit szeretem. Persze készülhet bármi egyéb nemzeti színű alkotás: a tulipánok, virágok is gyakoriak.
A lányoknak néhány oviban ilyenkor párta készül, mi viszont inkább a kor divatos ernyős kalapját készítjük el. Ez a tavalyi karantén – változat, nem volt egyben A/3 piros kartonom, se zöld, így 4 darabból állt össze végül. Ráadásul pont akkor fogyott el a kétoldalas ragasztó, ezért ragasztópisztollyal állítottuk össze. Kicsit ferde, kicsit csúnyácska, de a miénk. A tulipánt még tavaly készítették az oviban, éppen a lezárás előtti napon hozták haza. Még szerencse, hogy mindkettőt eltettem, mert idén egyeltalán nincs itthon piros kartonom.
Az ernyős kalaphoz A/3as kétoldalas dekorkarton a legjobb választás. (kevésbé gyűrött is megfelel hozzá, én most csak ilyet találtam) A mintát és az eredeti leírást itt találhatjátok. Ugyanezzel a sablonnal dolgozom én is. A kinyomtatott sablon csak a kalap fele, rajzold körbe és fordítsd mellé, hogy teljes legyen a kalapod. Utána vágd ki az ernyőt és a pántot is. Az ernyős rész alját kissé vagdosd be, hogy hajlítható legyen a kalap első, ernyős fele. Utána ragaszd rá a pántra (nem muszáj glitteres pink Pritt ragasztóval, de nálunk 3 lány mellett még ez is csillámos). Az ernyő és a pánt összeillesztésére ragassz egy szélesebb, kb 50 cm hosszúságú szalagot, ez lesz a kötője. Díszként a jobb oldalára kerülhet virág vagy masni. Piros-fehér-zöldben tökéletesen illik az ünnephez, egyéb színekben pedig használhatjátok beöltözéshez és csinos 19. századi hölgyek lehetnek.
A fiúk csákót vagy huszárkalapot hordhatnak. Kard készülhet kartonból, ha bevonjátok alufóliával, szép, fényes lesz a penge.
