Már harmadik éve minden december elsején 2 csínytevő kismanó költözik be hozzánk. Véletlenül bukkantam rá az Elfekre a Pinteresten, téli dekorációötletek keresgélése közben. Akkor még nem ismertem a manózás külföldi hagyományát, sem a mesét, egyszerűen játéklehetőséget láttam benne.
A The Elf on the Shelf (a manó a polcon) története:
Minden egy könyvvel kezdődött. The Elf on the Shelf – A Christmas tradition címmel megjelent egy könyv (magyarul a Karácsonymanó meséje néven emlegetik), aminek az újabb kiadásához eredeti manó is jár, egyenlőre csak külföldről szerezhető be. (2011 – ben jelent meg egy másik könyv is: An Elf’s Story: Chippey’s Great Adventure címmel, mesefilm is készült belőle Karácsonyi manókaland címen, ezt már nehéz megtalálni, a videomegosztók törölték, ezt is sokan ismerik és ajánlják).
Ez egy viszonylag új karácsonyi tradíció, ami Amerikából indult hódító útjára. Az Elfek, azaz a manók a Mikulás (Santa Claus) segédei, akiket Hálaadáskor elküld a gyerekekhez, hogy tartsák őket szemmel és segítsenek nekik jól viselkedni. A gyerekeknek el kell nevezniük a manókat ahhoz, hogy megkapják a varázserejüket, és nem érinthetik meg őket, különben elvesztenék azt. A manók különböző csínyeket, huncutságokat találnak ki (így a manók rosszalkodnak a gyerekek helyett, a gyerekek pedig jól viselkedhetnek) és a gyerekeknek kell megkeresniük őket, esténként pedig visszarepülnek az Északi-sarkra jelenteni a Mikulásnak, hogy jól viselkedtek-e. Karácsony napján pedig búcsút vesznek a családtól, és visszarepülnek a Mikuláshoz a következő Hálaadásig.
Magyarországon úgy 5 éve kezdett szélesebb körben ismertté válni, egyre több írás született a manózó családokról. Facebook csoport is alakult, ami mostanra több, mint 10 ezer tagot számlál. Ebben a csoportban megtudhattok sok mindent a manózásról, ötleteket kaphattok a csínyekhez is. Itt egy régebbi cikk, ebben megtaláljátok a csoport linkjét is: Karácsonyi rendbontók
Honnan lesz manónk?
Tőlünk nyugatabbra könnyebb dolga van annak, aki manóra vágyik, nálunk több tervezést igényel a dolog. Magyarországon az eredeti történet manója nem kapható, külföldi oldalakról lehet rendelni, de ez sokszor hosszú hetekig tart és a csomag sem biztos, hogy rendben megérkezik. Ráadásul szerintem az a manó nem is olyan aranyos, számomra inkább kissé ijesztő az arca. Kiegészítőket is nehezebb találni, sokszor marad a hobbiboltból beszerzett natúr fatábla vagy ajtó és ebből kell alkotni.
Viszont az anyukák igencsak leleményesek tudnak lenni és mint kiderült, szinte bármilyen manó jó lehet, hiszen a manók is sokfélék: volt, aki Barbiet alakított át, vannak horgolt manók, egyéb kisebb játék babák szintén „manósítva” , bármilyen itthoni üzletben árult manó figura is jó és olyan is előfordul, hogy a manók teljesen láthatatlanok, csak a csínyekből sejteni, merre jártak. A jó manót könnyű a különböző csínyekhez beállítani, mozgatható, hajtogatható a keze-lába, tud ülni, állni és nem túl nehéz. A különböző varrott, horgolt vagy plüssmanókat icipici kézügyesség, cérna, olló és drót segítségével fel lehet javítani. (a végtagokba helyezett vékonyabb dróttól sokkal jobb tartása lesz)
Mi persze ezt is magunkra szabtuk, az eredetihez való kötődése annyiban kimerül, hogy a Mikulás küldi őket és nem érhetnek hozzájuk. Ezen kívül viszont szinte mindent másképp csinálunk:
- nem Hálaadáskor érkeznek, hiszen azt mi nem is ünnepeljük, hanem az előző két évben december elsején, idén meg már két nappal korábban, az első adventi vasárnapon és Karácsonyig maradnak
- az érkezést megelőző héten kijelölik a manók az építkezési területüket, ahová a manóajtó készül (ezen keresztül jutnak haza az Északi-sarkra). Minden nap egyre több dolog kerül a helyére: először csak építőanyagok vannak, spatulák, fahéjrudak, fakorongok stb. , aztán elkészül a kerítés, dekoráció kerül az udvarba és utolsó nap megjelenik a manóajtó.
- nálunk nem jelentenek a Mikulásnak rendszeresen, csak akkor, ha valami nagyon jó dolgot tettek, nincsen manókamera sem egyéb megfigyelőeszköz
- nincsenek gusztustalan vagy bántó csínyek: nem tesznek tönkre a manók semmit, nem eszik meg a gyerekek csokijait, nem végzik a dolgukat sem a mosdóba sem kekszekre stb. Csak motiválják a gyorsabb felkelést (legkésőbb fél7kor már keresik, mit műveltek éppen a manók), viccesek és játékosak.
- 2 nem eredeti manónk van, a Jyskben vettem őket 3 éve. Nevet mindig a lányoktól kapnak és minden évben cserélgetik. Legelőször Hópihe és Csillag voltak, tavaly Lili és Marci, idén pedig Fahéj és Csoki lett a nevük. A manóajtót minden évben én készítem és mindig más. Először spatulákból ragasztott sima barna ajtó volt, tavaly hobbiboltos kész faajtó piros-zöld csíkosra festve, idén meg ez a szintén hobbiboltban vásárolt kulcsszekrényke lett lefestve.
- A manók napközben ott és úgy maradnak, ahogyan megtalálják őket reggel, éjszaka az újabb csínynél változtatnak helyet. Ha napközben mégis útban lennének, akkor van egy extra szabály: egy felnőtt sütőkesztyűben óvatosan visszateheti őket a manóajtóhoz
Konkrét tervem vagy listám nincs előre a napi csínyekhez, hajnalban a kávém után jön az ihlet. Ha meglátok egy-egy jó tippet valahol, akkor azt persze betervezem, de van, hogy mégis más lesz helyette. Az említett facebook csoportban vagy Pinteresten böngészve rengeteg ötletet lehet találni.
Néhány huncutság az előző évekből:
- beültek a hűtőszekrénybe sálba tekerve és mindenre mozgó műszemet ragasztottak. (ezt a mai napig emlegetik a lányok, szó szerint minden nézett, a tojások, a tej, sajt, vaj…..)
- tálcán hóangyalkát készítettek lisztben
- grabolóztak a barbie babákkal
- kipróbálták a szárítót és ott ültek benne egy adag apróra összement ruha mellett
- csatáztak a zoknigombócokkal 2 duplo kockákból épült fal mögül
- a mikuláscsomagba kapott héjas mogyorókra arcot rajzoltak
- karácsonyi mintákat nyomdáztak egy tekercs wc papírra
- e – mailt írtak a Mikulásnak az előző napi jótettről 2 bögre kávé mellett
- elkötötték a játék lovardából a lovakat meg a duplo farmról a tehenet és éppen lasszóval üldözték
- összerajzolták ablakfilccel a tükröt
Félelem keltőek a manók?
Vannak olyan cikkek is, amelyek szerint ez rossz dolog, félelmetes és árt a gyerekeknek. Nem vitatom, valóban nem passzol mindenkihez a manózás. Vannak az átlagnál félősebb, érzékenyebb kicsik, meg nyilván a kerettörténet és a célok is sokat segíthetnek vagy árthatnak. Mindenképp érdemes először finoman érdeklődni a gyereknél, mesélni neki a manóról és megvárni, mit reagál rá. Ha nem szeretné, tart tőle ne erőltessétek, akkor sem, ha szerintetek jó móka.
Én a fenyegetést, megfigyelést, gonoszkodást sem tartom jó ötletnek, ezeket éppen emiatt ki is hagyjuk. Nekem sem tetszene, ha valaki beszerelne egy kamerát, hogy figyelje mit és hogyan teszek vagy éppen viccből tönkretenné valamilyen alkotásomat, elvenné a dolgaimat. Van szülő, aki valóban túlzásba tud esni, olyankor valóban félelmetes, ijesztő lehet a manó.
Hogyan kezdjünk manózni?
Amennyiben mégis szeretnének manót, először írni szoktak a gyerekek egy levelet a Mikulásnak, hogy ők is kérnének csínytevő manó(ka)t. Erre érkezik válaszlevél és a manó(k). Elnevezik őket, onnantól van varázserejük. Arra az esetre, ha megérintenék őket (amitől ugye elvesztik az erejüket) szokás egy kis üvegben csillámos varázsport is tenni a levél és a manó mellé, amivel visszafordítható az érintés hatása. Olyanok is vannak, akik ezt kihagyják és a gyerekek játszhatnak, alhatnak a manókkal vagy éppen kesztyűben megfoghatják. Sokaknál annyira megkedvelik a gyerekek a manókat, hogy év közben egy-egy eseményre meglátogatják őket (szülinapkor vagy ha betegség, műtét miatt kórházba kerül, kistesó érkezik stb)
Nekem ebben is pont az a szimpatikus, hogy attól, hogy valahol az Amerikai Egyesült Államokban egy könyv hatására valaki ezt elkezdte bizonyos módon, mindenki úgy alakítja tovább, ahogyan neki tetszik. Magyarországon egyenlőre nincs nagy hagyománya, kevesen ismerik és tényleg mindenki másképp csinálja.
Mi nem olvastuk egyik könyvet sem, a Chippey’s great adventures mesét is csak a nagylány látta még 7 évesen, az ikreket nem érdekelte. Nekik elég volt annyi felvezetésnek, hogy kérjünk-e a Mikulástól egy csínytevő kismanót, akit megkereshetnek minden nap. Persze, szerették volna. A boltban pedig ez a fiú-lány páros tetszett meg, így még nagyobb volt az öröm, hogy egy helyett két manót kaptak. Amúgy sok dologban az ikrek is elég félősek, de a manózást nagyon szeretik, minden évben azzal telik a november, hogy „mikor jönnek végre a manók?! „. A nagylány meg 10 évesen már persze kételkedik a manók varázserejében, de a tesók kedvéért továbbra is lelkesen örül és együtt keresik minden reggel a kis huncutokat.
